Ehhez a talán leglátványosabb kínai édességhez voltaképp minden jó, ami édes és nem mozog, ezért is soroltam föl ennyiféle ízesítést. A lényeg, hogy legalább nyolcféle íz legyen benne.
Előkészítés: a rizst megfőzzük, beleöntve a pisztácia (keserűmandula) esszenciát. Ettől nemcsak az íze lesz érdekes (egyesek szerint az arzénra emlékeztet, ennek ellenére ne feledjük el, az ételt nem anyóspudingnak hívják), hanem színe is halványzöldessé válik. Ilyen esszenciát a legtöbb élelmiszerboltban, gyógynövényszaküzletben kaphatunk. A vajat megolvasztjuk, belekeverjük a cukrot, majd a rizst.
Egy mély jénai tál alját kirakjuk a díszítő-ízesítő anyagokkal, mandulával, ananásszal, cukorral stb., úgy, hogy a díszítés a tál oldalára is fölfusson. Erre rárakjuk a főtt rizs felét, jól lenyomkodjuk, megkenjük a gesztenyepürével vagy lekvárral, majd rátesszük a maradék rizst.
Főzés: a jénai edényt harminc percig gőz fölött tartjuk. Ha tartalma kissé kihűlt, tálra borítjuk. Színpompás, szivárványszínű, ízre sem utolsó étel.
Sodó a nyolcízű rizspudinghoz:
Előkészítés: a lisztet összekeverjük a cukorral, majd fokozatosan a vízzel.
Főzés: a sodót egészen kis lángon sűrűre főzzük, majd ráöntjük a pudingra lehetőleg az oldalára, hogy tetején látható maradjon a díszítés.